Clicky

Emlékezzünk!

Három éve, 28 évesen hunyt el testvértelepülésünk, Csíkszentmárton egyik kimagasló alakja, Karácsony Lóránd tanító, zenész, zenetanár, népdal- és néptáncgyűjtő.

 

2008. február 24-én tragikus autóbalesetben elhunyt Karácsony Lóránd, Csíkszentmárton testvértelepülésünk középiskolájának kimagasló tehetségű tanítója, zenetanára, a gyimesi csángók népzenéjének, néptáncának gyűjtője, a hagyományok őrzésének, ápolásának elkötelezett harcosa. A hosszú évekig Erdélybe járó sítúrázó diákjaink által is jól ismert, kedvelt Lóri már harmadik éve nincs közöttünk.

Többször járt diákjaival Kunszentmártonban, a csíkszentmártoni kirándulásaink során mindig az egyik legvendégszeretőbb házigazda volt. Élete összeforrt a zenével, néptánccal. A zeneakadémiát elvégezve a csíkszentmártoni kisiskolásokat tanította az írás, olvasás, számolás fortélyaira, a zene és a tánc szeretetére. Emellett kórusokban énekelt, együttesekben játszott, és sokszor önálló zenészként is elkápráztatta a közönséget. Három évvel ezelőtt is csodálattal hallgattuk  sítáborunk búcsúestéjén az elköszönő dalát, a Bojtorján: Búcsúzó-ját ...

Mikor társaságban jól telt el az estéd,
Melynek végén barátaidtól búcsúzol,
Épp így köszönök el tőled most e dalban,
És hogy mikor látjuk egymást, nem tudom.

De talán volna egy szó, mellyel elmondható,
Hogy mit jelent nekünk, ha szól a dal (egy igazi dal).

De talán volt is egy szó, igaz, őszinte szó,
Mely elmondta, hogy miért szólt a dal.